Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás. 225Elhunyni látszik halvány arczidon.Úgy van! beviszlek, és ott rejtlek el,Hol ösmersöd nincs több, mint az tg,S kit lábaiddal nyomsz, a néma föld.Míg nyugszol, a királynak bíborátElrablóm érted, legjobb étkeitLopom le asztaláról, hogy neked legyen.Az egyház kincsét, a szegény falatját,Ha megkivánod, mint adót hozom meg,De mind ezért sziveddel áldozandol,S szerelmeiddel, millyent még sohaEmber nem érzett. Rablás és szerelmed,Csak e kettbl állhat életem. (Fölveszi.)Nem enged majd? Ki mondja ezt nekem?Talán nem enged, - Hah, hát megkötöm,S hiába sírjon. Gyz a több er,S most jó szerencsét, Konrád, vagy soha(El. Nem sokára visszaj Korcsolyával.)Konrád. Mért csaltál erre? szólj, vagy elmegyek.Korcsolya. Pajtás, vagy hadnagy úr, ezt a leánytNe bántanád talán ; vigyük szegénytAtyjához inkább, megbocsát hibánkért.Konrád. Mondd ördögödnek e tanácsodat,Hagyj dolgaimnak békét, s menj tova.Korcsolya. Nem, illyenkor már nem megy Korcsolya,Csak egy nyomot sem, míg nem jsz vele.Konrád. Te gátlanál meg, hitvány?Korcsolya.Oh, igen,Hitvány valék, midn e lánczokatLeszedtem rólad. Ott a föld alattRohadtál volna inkább, és kigyókÁsták volna ki két szemed világát.De tudd meg, a lányt birni nem fogodReád kiáltok mindent, a mi élRettegj, ha meglát, eltép Vajdafi.Konrád (megdöfi). Mondd ezt anyádnak, a ki veszni szült.Ínséges állat, engem nem zavarsz. (El.)Korcsolya (lerogy.) Oh átkozott I jó tettért így fizetsz.Korpádi (j.) Mért nem maradtam lánczaim között?Vörösmarty munkái III le