Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 24 -^ bujdosók.Oh, a te arczod nem mutat gonoszra,Légy hívebb hozzá, hagyj távoznom innen.Konrád. No lássa bár ki, még belém szeret.Hiszen csak azt kivántam. Jer szivem.Jer, én ez arczhoz h leszek, s veleMegnépesítem nemzetségedet.Júlia. Istentelen, nincs benned irgalom.Oh, még ha kérnem engedsz, kérlek eGyarló tettemre, mellyet még becsülsz,Szüld kínjára, elmúlt jobb korod.Gyermek korodnak szentségeire, kérlek.Ne bánts engem, boldogtalan leányt.Ha elbocsátasz - oh, de mit beszélek!Elvesztem, Isten ember elhagyott;A kszivnek rettent lángszeme.Konrád. Hagyd a könyörgést, s jj, ha jót akarsz.Sietnem kell, itt gyér még a vadon,Még ránk találhat bukni Vajdafi.JÚLJA. Vad állat, tudd meg, itten jár atyám,Ha felkiáltok, szörnyet halsz ezért.Konrád. Jól van, kiálts; de tudom, megfojtalak.Csúffá teszem tündökl testedet,Csúffá,hogy visszatér lelked isElborzad tle, s meg nem ösmeri.Jer, égen földön nincs, ki mentene.Júlia. Oh, hát legalább ölnél meg e helyen.Konrád. Megöllek, meg, de úgy, hogy élj.S mondhasd apádnak, hogy megöltelek.(Júlia ájulva letogy.)Hát így vagyunk? így jó. A legsrbbErdbe viszlek, honnan a nap isIrtózva fut, s elhalnak a zajok.Hol a sötétség és a némaságEgymásba kapcsolódva rémeketNemeznek a bús, hosszú éjszakának ;Hol a futó vad nem talál vadászt.Lakásod ott lesz, s boldog életem.Kedves leányka, még most láthatom csakSzépségedet, mely mint a tiszta hold