Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás.92^S vég villanását könnyem oltaná.Jaj, meiTe térjek, elhagyott erm.Konrád (lappangva j). Micsoda pityerg asszonyállat e/?Te vagy madárkám? Hah! csak hogy te vagy,Majd útitársul elmegyed veled. (Mej^ragadja.)Szépséges angyalJúlia. Szent Isten, ki ez ?Oh, én oda vagyok. (Lerogy.)Konrád.No, csak ne oly mohón.A lelkemadta szinte tudja, hogy kell.JÚLJA (fö)emeikedik). Kegyetlen ember, mit kivánsz velem?Konrád. Megérted azt még jókor ;jer tova ;Hová az erd titkos csendé hí,A rengetegnek jj homályiba,Ránk botlanának itt az emberek.Júlia. Utálatos, mit séitesz engemetKétértelm szavakkal? Hajdú vagy,S neked is atyám parancsol, Vajdafi,Bocsáss el innen ; lánya én vagyok.Konrád. Oh, szép leány, s te Vajdafi lánya vagy?JÚLJA (magában). Talán tagadnom kellett volna, jajKonrád. Te vajda lánya, én Konrád vagyok,A vajda pinczéjének gyermeke,Kinek száját apád elkötteté,S monda : ha kedved esküvre áll,Esküdj' az alsó börtön fenekén —S kigyók, békák hallgassák esküdet.Ezt mondta : és valóban a kigyók.Békák kijöttek, mintha csúfomulSzót várnának, midn nem szólhaték.De most szabaddá lettem, s eljövék,Köszönni hozzád, ifjú kedvesemhez.Mint férjedet, most úgy nézz, és kövess.Júlia (leiérdei). Vitéz ember, ne ronts el engemet.Konrád. Nem a világért, azt én nem teszem.De a tatárba is ! ne sírj, hiszenLesz, a ki sírjon, jersze gyorsan el.Júlia. Ember, ha még embernek mondjalak,Ne kísérts Jstent, légy hozzám szelídebb.