Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 2 A hujdoSÓk.B vértanúját minden tetteimnek,Melyek felejtve vannak, mint magam?Ember, kit ádáz sorsa megtörött,Társ, kit baráti gyáván elhagyának,A hs, kinek bajtársit harcz ölé meg.Ha még ez egygyel bir, nem csüggedez.Becsületét megvíja s úgy hal elSzáz béres szolga reszket még eltte,És a halál ijedve száll belé.O kard, mely rzéd Kont becsületét.Ha érzenéd e búcsubánatot.Megolvadozna zoi'don erezed is,S aczél könnyekkel folynál el kezembl.Oh, birlak-e még, kardom, vagy soha?De el kezembl, vedd át, Vajdafi,S megemlékezzél, hogy Kont adta át.(Átadja Vajdaíinak.)Vajdafi. A mely hazáért hordozád dicsn,Az fogja ismét oldaladra kötni. (Kezet nyújt.;Fogadd helyette addig e kezet.Mely nem remeg bár harcz munkáitól,Még is szívesben s óhajtvább fogadBaráti jobbot, mint hideg vasat.Kövessetek, s az Jsten lesz velünk. (Ei.)(Kevís váratta Júlia elbontott hajjal rémülve j.)Júlia. Mi zaj, mi zúgás üldöz engemet?Mi kétes hangok annyi táj fell ?Hah! mintha minden szálfa rengene.És rám akarna dlni, -— borzadok.Eltébolyodtam, és ez utakat,Hol társaimmal, s annyiszor magamMulatva jártam, már nem ösmerem.A láng emészti honn az s lakot,Cselédim a zavarban szétfutának,Fáradtan, elrémülve, egyedülAtyámat e vadonban hol lelem?Oh, csak kijutnék rémlioniályiból,S még egyszer látnék puszta tért, s eget,Nyugottan nézném hamvadó lakunkat,