Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egy edik felvon ás.a a iHagyj bujdosónak lennem, Vajdafi.Nem több jogot, csak annyit hagyjatok,A mennyivel bír a vad erdeimben.Mely fut, bolyong, és fáradott fejét.Ha elkerülte trét a vadásznak.Kemény fatben békével lehajtja,S az sz levéllel eltakarja t.Oh, bár takarjon úgy el engem is!Hogy, a ki ösmert, meg ne lásson így.Id eltt legyzve, harcztalan.Vajdaf). Szabad vagy, a mi tetszik, azt mivelnedDe a hazának rád szüksége van.És nd, fiad, mi sorsra várjanak.Ha elvonulsz az élet dús erétl.Hol emberléted boldogsága forr ki.KoNT. Oh, a vadaknak martalékai !Vajdafj. Légy csendesebb, Kont, arról is tevék;Nyomodba jnek hölgyed és fiad.Kont. Nyomomba jnek! Hah! Ki mondja azt?Vajdafi. Én mondom, s úgy van, meg ne háborodjál.ók a bolyongás puszta táborábólNyugházba térnek, élni boldogul.Csak a mit jól kezdettek, utjokatDaczoddal, rossz gyanúból, el ne rontsd.Add kardodat - Kont.Kont.Én-e kardomat?Vajdafi. Vagy bár ne add, de jobbnak tartanám,Ha fegyveretlen jnél ; a királySzelíd alázatot kívánna tettedért.Mely büszkeséggel megbántotta t.Kételkedel? Lásd, mind valót beszélek:A titkos utat meglelem lakodhoz.Kont. Oh, még ez egy volt hátra! — Vajdafi,Most én vagyok kezedben, lássa megA büntet ég, mint bánol velem.Vajdafi. A mint fogadtam, s méltó vagy reáA büntet ég rontson el, ha nem.Kont (kardját leoldva). Od' adjam hát ez egy szolgámat is.Jó, rossz napomban leghbb társamat?