Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 ^bti'Josók-KoNT. Egy szó, mint száz, én nem hiszek neked.Hagyj menni útainkra, s menj te is.Vajdafj. Magad javáért sem teszem.Úgy jöttem, hogy szelíden végezek,S ha nem tehetném, a vad hajdúságVéres kezétl vesznétek ki mind,S a földig eldúlt puszta házhelyenAz sem maradna majd, ki megsirassonAz Isten látja, ettl tartok én,S hogy elkerüljem, önként vállalámE sok bajokkal tüskés utat el,Már szinte agg koromban, s bértelen.Hogy a hazának visszaadjalak.Nemes barátim! nem mint gyilkosokMentségül vagyokVezére jöttem.Küldetve hozzátok. Zsigmond király.megbocsát. (A poroszlókhoz.)Ha hségére tértek,Vitézek 1 oldjátok fel ket. — ígyJelenjetek meg a király eltt.KoNT (beteszi kardját). Most meg vagyunk kötözve, társaim.Vajdafi. Hs férfiú, én szánom sorsodat.És nem csodálom, hogy fellázadottHajolhatatlan lelked hinni félDe nézz reám, és halljad eskümet. (Leveszi sisakját.)A mint fejem megszült, úgy sohaósz kort ne érjen semmi nemzetem,A mint reménylek boldogabb jövendt,Ugy attól mind örökké elszakadjak,Ha álnokul, ha csalni jöttem el,S ha, mit beszéltem, nem mind szent valóság.KoNT. Te ingadóvá tettél, Vajdafi,Gyanúm jegét feloldja szózatod,És hallgatóvá lesznek kéteim.De mind ez társaimnak szól, magamMélyebben állok tetteimmel : ámLáttad, mi történt.Vajdafj. S még is mondhatom,Hogy nincs kivétel, mentve vagy te is.KoNT. Ha úgy van, s nem csal eskütt szózatod,