Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás. 1 1yAz álom, mondják! testvér a halállal,S én most alunni térek.Laczfj.Légy nyugott.Most Laczfi áll rt álmaid felett. (Kom el.)Ha még soká tart bolygó életünk.Kórrá betegszem Kont kétségitlDe lélek - oh, ha így nevezzelek,És nem vagy pára, mint a vert ebé —Csak most ne hagyj el, késbb nyughatol,Halálban is, csak harczmezn, ne itt.De mily dobajnak hangja zúg köri?Hah, mintha szósugalmat hallanék,S árnyékot elszúnyt társaim fölött.Fel! keljetek fel, társak, árulás!Itt áruló van, társak, keljetek.Poroszló (j s elveszi Laczfi kardját).Hallgass, vagy meghalsz.(Többfell poroszlók jnek.)Laczfi.Férgek martaléka!Ki vagy te itt? add vissza kardomat.Poroszló. Kérd a királytól.Laczfi. Hitvány! a hüvelylyelVerlek pokolra. Vissza kardomat(Kívül hallik Vajdafi szava.)Le a fegyvert, vagy mind meghaltok itt.(Vajdafi j poroszlóival, kik néhány megkötözött nemest vezetnek.Kont ellenben szabad társival j.)Kont mondja, hogy hazudsz.KoNT. Hazudsz öreg,Kont, a ki megszalasztott a síkon,S most itt, ha vissza nem térsz, eltemet.Laczfi. Ne hagyd magad Kont! hah, hogy jobbomatNem bírhatom, hogy most nem bírhatom!Vajdar. Nagyobb ervel mit fogsz tenni,Légy engedbb.Kont. Hol a nagyobb er?Zsiványok! a kik éjjel csúsztok el,A bujdosók álmát öldökleni,Ti nálatok van a nagyobb er?Bajtársim erre, hozzám álljatok.Kont?