Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

I 3A bujdosók-Kontót, s fiát is, — oh, be szép fiú,S az anyja, mint egy ékes Magdala.Kont fegyveresti állott a bokornál,Hol én füleltem. Most is kong fülem,A mint a földre dobbant mérgesen,S azt búgta : menni kell.Vajdafi.Hát nincsen ott?Korcsolya. Aligha van ; mert hej, kegyetlenülKészült az útra. Egy nyilat vetett fel,S azt mondta : Isten, tartsd meg a nyilat,S úgy üss agyon mint kór ebet vele.Ha a magyarnak kárát akarom.Ott volt az ördög Laczfi is vele,S káromkodott, hogy minden szál hajamVasvillaként az égre borzada.És meghlt bennem még a lélek is.Vajdafi. Nem hallal semmi szót Kont s Laczfi közt?Korcsolya. Nem, semmit is ; de sírást, vaj ! sokat.Az asszony és a gyermek sírtanak,S Kont félre fordult a bokor felé.Meglátott volna tán ; de egy könyGördült szemébl : akkor lelkem isElkezde sírni, mint a kis gyerek,S mikor fölérzék, már nem voltak ott.Vajdaf]. Az utat, mely felé visz, nem felejted?Korcsolya. Ha volna út! Oh, akkor KorcsolyátNem húzta volna annyi ág; hiszen,Egy rongy vagyok, s azt mondják társaimHogy énbellem lesz a papiros.Vajdaf). Ne aggj azon, majd megtéríttetik.A mit kitudtál, senkinek se mondd;De készen állj, hogy elmehess, ha kell. (Korcsolya el.)Ez'eddig jól megy; biztat a remény.Hogy vége is jó lesz. Ön embereimA bujdosók völgyére buktának.Holott gyanútlan bizton táboroznak.Ezekre még ez éjjel támadok,S midn veszettnek vélik sorsokat,Király kegyelmét akkor hirdetem.