Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

^Negyedik felvonás. 2 1 1Korcsolya. A híi-t tehát? Oh, hogyne mondanám el.Hogy én aluttam most, az nem csoda ;Mert messze úti-ól csak ma érkezem,S egy szónak száz a vége, ittam is,Öröm mián és félelem mián —Hogy a szegény fi elszökött, beh kár IVajdafi. Madzagra kötnek még azért, vigyázz.Ha jobb hírrel ki nem pótolhatod.Korcsolya (ijedten).Hisz azt akarnám, csak hát hagyj beszélni.Hát — mint is kezdjem el — ha tudnád, merre van,Görb fölött egy régi rengeteg,S az zek völgye, méiy, mint a pokol —Vajdafi (trteieni). Szólj, ott találtad tet?Korcsolya. Ott, de hogy !Éhen valék egy erds oldalonEltébolyodva, út nélkül, magam.S hogy ott tndtem búsan üldögélve.Egy holló szállá rám. - - AlkalmasintHalottnak nézett : oly mélyen valékElmélkedésben út s kenyér miatt,S szememnek állt már a gonosz madár,Hogy azt kivájja. Akkor ébredek,S hál látom véres orrát, körmeit.És csattanásig pöffedett hasátIrtóztató volt látni. Hessegettem,De csak koronként röppent, és aligLobogtatá nehézkes szárnyait.Utána mentem vérz nyomdokán.Mit láttam? Egy holt ember volt kinyújtva,Annak szivében fészket vaja már,S üressé tette mind a két szemét.Akkor jutott eszembe : hát ha ittA bujdosóknak gyilkos népe van?És szöktem volna; szöktem is, de merre?Sr bokor közt Kont házára buktam,Leroskadék, s a félelem megölt.Vajdafj. S bizonynyal mondhatod, hogy láttad t?Korcsolya. Ne lássak többé ételt, s bort, ha nem14'