Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

NEGYEDIK FELVONÁS.Vajdafíháza.(Éj, a szobát mécs világítja.)KoRPÁDJ (eljön). Nincs senki itt, az óra kedvez,Kibúvom árva, kedvetlen zugomból,S megmentlek, élet, régi nygömet.Oh kulcsa lánczaimnak, drága kincs.Mi szent kezekbl jöttél, zálogul,Hogy még van egy szív, rajtam bánkódó.Itt vannak a rabság bilincsei,De elviendem ket lelkemen.Örökre, örökre bonthatatlanúl.Oh angyal, ollyan boldog és nyugodt légy,A millyen bujdosó s nem boldog én. (Ei.)Vajdafi (j). Zajt hallok, nem vidító lánczzörejtMi nyugtalanítja ifjú foglyomat?Hah, lánczai itt hevernek, s itt üres —Ha elszökött,és úgy vani elszökött.Hajdú! — de mit zavarjam t tovább?Oh, vajha elkerülje a halált.Mely bátyját oly rémítn ölte meg.Korcsolya (jön). Uram, parancsolsz ?Vajdafi. Szólj, ki álla rt?Korcsolya. Mind szétmenének, a sor rám maradt.Vajdafi. Nem láttál senkit?Korcsolya.Oh uram, dehogy nem.Vagy inkább hallottam csak; mert gonoszAz a nagy álom, elnyomott szegényt.Haliam, hogy ballag egynémely legény,De aztán ismét nem haliam, s aluttam,Mint a déczbunda, mert fáradt vagyok.Vörösmarty munkji. 111. 14