Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik felvon ás. 207A vér szolgáit ölni felriadtam,S én veszhetek, s még százan ilyenek;De most mi háborúba készülünk?Most egy király nyom, s bánt némellyeket.Majd kett ezreket fog veszteni,És nincs kilátás, hogy csatájokonRövid veszélylyel jobb sorsot veszünk :Megeshetik, hogy gyzelmünk utánSebben halunk, s a ránk bizott hazaGyámvesztve szemfödéll dl reánk.Laczfi. S ha dlni kell, hadd dljön vérben el,Szebb szemfödéllel nem nyugodhatunk.De Kont, nem ez bánt engem ;úgy találom.Hogy e komor táj elborít egészen,S bús látköröddé sírokat teszen.Kétled, tanácsunk els lészen-e?Kinek hatalma karjainkban, azMásnak tanácsát csak nem kérheti.Ha nyakra-fre veszni nem kivan;És a halálos alvót, a hazát,Az egy-két rendiét nem dönti meg.Felrázza inkább, s újan élteti.Bizzál magadban, és az ügyNe jogában,hagyj el most az egyszer, jer velünk.Jer a szabadba, láss harmincz nemest.Oly csüggedetlent szinte mint magam,S örülni fogsz, hogy nem vagy boldogabb.Kont. Vigasztalásod búsabb, mint akarnád:Én semmi jóra nem látok reményt.Laczfi. S határozott vagy, itt elvárni azt?Kont. A nélkül itt maradni rejtekemben.Laczfj. Oh, vajha rejteked legyen sokáDe üldözdnek sok kopója van:Utóbb is feltalál, s nd s gyermekedLesz martaléka kétkedéseidnek.Kont. Ha élek, és ez ép szív nem hagy el.Nem nézek sírva végs napjaikra.Laczfi. Oh, hát hiába jártam ennyire IHiába bíztam, hegy vitéz neved