Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ao4Jí bujdosók-Laczfi. Minden magyart, s leginkább tégedet.Tudd, fejdelemnek Lászlót meghívók.KoNT. Te, s kik kivled még a meghivók?Engedd, hogy hozzád e kérdést tegyem.Laczf]. a végek, és a liorvát tartomány,S a gazdag alföld, mind óhajtjuk t.KoNT. Ha nem te mondanád, ezt kétlenémÉn nem lehettem olly igen szerencsés ;Csak egy nemes sem kérte pártomat.Laczfj. Azt meghiszem. Tettekre kész erdPártot szerezni nem való. Tudom,Nyilván beszólál a hatalmasoknál,S midn azok rémülve tetteidtl.Készek valának megtagadni téged.Akkor hivád meg, hogy fölkeljenek.De én, barátom, a hogy itt vagyok.Féreg gyanánt, mely porba csúszva mász,Koldusruhában jártam ket el,S midn szivük megindult sorsomon,S a pénzt adák, egy hitvány madzag árát.Melyen, ha tetszik, fenn akadhaték.Akkor sugám meg üldözött nevem.Oh, láttad volna azt a változást.Bajtársim, a kik hadban ösmerének.Barátim, a kik óhajtoztak értem.Szomszédaim, kik pártomat keresték,S mind, a ki boldogabbnak láta hajdan,S vigan köszönté fényl házamat.Elborzadott, és sírva néze rám.S nem volt-e, Kont, mit mondanom nekik?Szóltam, s hazudnom sem kellett, hogy tMint üldözt, mint vérengzt gylöljék.Nem volt nyugalma többé egynek is.Mind égtek, s égni láták házokat.Magzatjaikra gyilkot és halált.Magokra képzelének bujdosást.Lászlót neveztem akkor, s elfogadták,S most, útba ejtve téged, úgy jövék,