Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Tíarm adik felv onás. 199Borús szivünkben hallgat a panasz.Uram, lakodba nem tetszik belépned?KoNT. Te Csóka ICsóka.Mit parancsolsz?KoNT.Nézz reám,Nem látsz-e rajtam bágyadt csüggedést?Csóka. Ha nem csaló a köny miatt szemem,A bú haragját látom arczodon.KoNT. Az ember, a kinek reménye nincs,Nem így tekint-e, mondd meg azt nekem.Csóka. Haj! hogy feleljek ily kérdésre, — jer.Örömében búd' meg nem látjaRózsa (kikiált).nd.Te vagy künn, Csóka?Csóka. Én vagyok. Parancsolsz?KoNT. szólt, szegény. Ne mondd, hogy itt vagyok.Rózsa. Mit mívelsz ott künn?Csóka. Várom a delet.Rózsa. Úgy tetszik, mintha szót hallottam volna künn.Csóka. Csak átkozódtam, asszonyom, magamban,A fákat szidtam, mért nem farkasok,Ebédre mennénk Zsigmond asztalához.Rózsa. Oh, hagyd el, átok és a felvetett k.Kitl eredtek, arra hullanak.De Csóka, hallod, a nap elmúlik.Ötöd nap már, és még nincsen itt.Oh, Csóka, Isten látja lelkemet.Az véghetetlen tengerkínban ég.Csóka. Trtesd magad, csak még ma asszonyom,Még fenn van a nap, nyugva tán megáldjuk.Rózsa. Mit szólasz? oh, ha nem csal rémietem.Öröm rebegése hangzik ajkadon.Imre (Csókához kikiált).Te rossz madár vagy,nem tudsz énekelni,oh anyám.Ha még is varjú volnál I—Szabad lemenni? engeded, szabad?De nézd anyám, nézd, ott egy ember áll.Rózsa. Nagy Isteni az!