Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik felvonás.195Ha ittmaradsz, megérni nem fogom.(Korpádi Júlia kezére borúi.)Siess, sietned int a gyors id.Korpádi. A hol te nem vagy, ah, ott még mi van?Az üres világban, mondd, hová legyek?Júlia. Boldogtalan, ne késsél, menj tova.Korpádi. S vigyem magammal szent emlékedet?Júlia. Emléked itt e szben fön marad.Korpádi. Nem éltem eddig, most nyílt hajnalom.Oh drága kincs tel már szabad vagyok.(Elteszi a kulcsot.)Vajdaf] (j6). Leány, mi volt ez? mit keressz te itt?Júlia. Atyám!Vajdafj. Ne szólj, ne szólj, a szó hazug.Szemedben a köny nyilvábban beszél.Menj dolgaidra; még ma látni fogsz. —S boldogtalan, te még mi jót remélsz,Hog)' lánczaidban kezdesz játszani?Nem elég ledúlnod ifjú éltedet,Egy gyarló leányt is vészkörödbe vonsz?S mely eddig bút nem ösmert, tiszta keblétA barna gondok fészkévé teszed?Ez nem dicsség, s tetteket tudok.Melyek bocsánandóbbak, mint ez egy;Mert ezt, midn már mind elköltözénk.Még Írva tartja, a ki mindig él,S lelked, ha jó, el nem felejtheti.Korpádi. Oh, tégy legaljasb börtönödbe bár.Csak így ne szólíts, mert ez öldököl.Vajdafi. Tisztemben áll, hogy azt tegyem veled.Boldogtalan, mi S7Örnyü gondolatTéveszte meg, hogy illyen sorsra juss?Jer! vajha leghalálosb üldözdínségeidnek napján én legyek.(Egy mellékajtón bebocsátja.)ne ez.Oh, vajha foglyom más legyen,Ennek fogságán nincsen örömem.Szeretném oly szabadnak látni t.Mint a madár, mely felhn túl csapong.