Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

190 ^ bujdosók-Vagy nem nyiltHol a szegénynek ége áldozatA bkezség szent oltárain?Atyádat és anyádat oh azokegyház volt-e házatok,Már nincsenek — csendben nyugodjanak —Jól ösmerém, és végst tégedetE térdimen hányszor ringattalak?KoRPÁDi. Ha ily tudós vagy, mondd el, jó öreg,Korpádiakból még kit ömerél?Konrád. Oh jaj, ne említsd a boldogtalant.Bátyád az, úgy-e? Oh, az Isten akkorégbe, oly dicst,Egy lelket várt azA millyen századokban egyszer él.ó volt a lélek — oh ez sz szakállbanNincs annyi szál, a mennyi könnyet én,A hány sóhajtást érte áldozék.De jó az Isten, tr is, büntet is.Mint jónak látja — szent legyen nevelS ezt, gyermekem, nem tri oly sokáA bntevt eléri büntetés.Te elfordulsz? El kívánsz hagyni már?Mondd, hol van most tanyád? oh szólj, miért van,Hogy, mint a féreg, földbe vájsz lakot,S a fény eltt ily szemlesütve állsz?Korpád). Ne kínozz kérdésiddel, menj Budára,Kérdezd meg ottan, hol van a kiráíy.Konrád. Zsigmond eltt te nem vagy kedves ember.Bátyádat is mi szörnyen ölte meg.Korpádj. Én megköszöntem véresen neki.Konrád. Mit árthatál te csak magad, szegény?Korpádj. Bát^'ámhoz küldtem, hogy nyugaszsza meg.Konrád. Jól értlek? a pusztító már nem él?KoRPÁDi. Ha nincs szivén kül még egy élte, nem.Konrád. Ép szemmel láttad, a mirl beszélsz?Korpád). Szivében hagytam bátyám kavdvasát.Konrád. Oh, akkor fúrd át a föld tengelyét,S ott búj ki, hol most kormos éj borong,Itt a homály is napfény ellened.Korpádj. Gonosz jövendt mondasz, sz, te is?