Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

8"^ Jl bujdosók.Ügy van, királynak vélte a bohó,A nnint beszélik.KoNT. Hát nem él Gara?Korcsolya. Dehogy nem él, nagyon is él pedig.Te meg csak készülj, add meg magadat.Én irgalommal teljes sziv vagyokAzért jövök, hogy megkötözzelek.KONT (kezét kardjára téve).Ily gyáva vérrel fessem a gyöpöt?Korcsolya. Ha jól megnézlek, még sem vagy te az!Te — jaj nekem, jaj, Kont! oda vagyok. (Elszalad.)KoNT. Szaladj, te nem fogsz soknak ártani,S bár mind ily szolgát birjon a király. (El.)Korpád] (kij). Rosszul lakom még most a föld alatt.Penészes gze, a hideg falak.Porláthatára, mely látást elöl.És a siket zaj zárt fejem köriAz alvilágnak távol mhelyébl.Mely rontva és teremtve szüntelenAz elmulandók magván dolgozik.Nem oly hizelkedk, hogy a napotFelváltsam értök, bár bajomra sütMig a szem látni, szív dobogni tud,Nem jó tanyázni földben ; feljövék,Akármi érjen : ifjú lelkemetA lét még jobban vonja, mint hivém.Itt még is látom, mért kisértenekA képzeldés annyi álmai,Lelkem sugárit látom mindenütt.De ott sötét van, és az ész megáll.Konrád (remeteruhában j). E tájra útasított Korcsolya,Hogy Kontót itt találta ; álruhátAzért vevék, hogy kísérhessem t.Gyanútalan s felfödjem rejtekét.S nem csalt, bokorban ott egy ember áll.De az nem Kont, nem illyen ember azA kába megrémült, és azt hivé.Hogy Kontót láíja, s gyáván elfutott.De hát, ha is bolygó, és talán