Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik fehonds. i 8 7Együtt örülve megbukásomon.Hová tekintsek, még kit látogassak?Hideg kebellel hallgat a rokon,Ha hozzá szállok, s a hatalmas is.Ki, mig nyugottan, tettre biztatott,S szövetségébe hitt szent esküvel.Most félelemnek rabja, s ((várni kell»Ez minden, a mit mentségül rebeg.Maradj magadnak elhl rokon,Gyalázatodnak gyáva hazafi,S te tarkaságból tarkán sztt világ,Maradj magadnak, Kont búcsút vészen.Oh, a ki máson épit, elbukik.Magamra vettem több mint fél tehert.Mert kezd voltam ; a fél súly aláEgész hazában nincs váll, nincs er.Egy út van hátra, azt még megteszemS ha ott sincs semmim, akkor veszszek el.Országos úton járok mindenütt,S a fergeteggel ott üvöltözöm.Hogy tudják : pártüt Kont én vagyok. (Megy.)Mi ez? te nyögsz-e, néma föld, velem?Vagy itt is ember, üldözött, lakik?Oh, nem csak a vad búvik föld alá,Az ember is legjobban nyugszik ott.(A félremozdított bokrot visszaigazítja.)Nyugodjál hát, ha itt van enyhelyedTe már kimérted vég lakod határát;Én még a csalfa földön bujdosom,Elet halál közt vándor árnyalak.Korcsolya (Kopt után wáitva jó).HejI — a ki pártos lelked van! ne fuss,Lélekzetem már majd kifogy, megállj.Kont. Mi alkalmatlan balga ember ez?Korcsolya. Te vagy, ki megdöfölted a Garat,Szemedbl látom, hogy Korpádi vagy.Kont. Korpádi, mondod, megtiöfé Garat?Korcsolya. Hehel talán te nem tudod, ki vagy?