Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

HARMADIK FELVONÁS.(Sik.)1{ózsa sCsóka, Imrével (jnek).Csóka. Elértük a vezérfát, asszonyom.Itt állapodjunk, itt lesz enyhelyünk.Rózsa. Haj! nincs nekem már enyhelyem sehol.Csóka. Ne légy oly csüggedt lelkü ; Kont velem,Ha rejtekébe ment, itt álla meg.Talán nyomunkba ér, még van remény,S remélni jobb, mint félni kétes ügyben.Rózsa. Hát meg nem álltam minden kis bokornál?Nem késtem önként, hogy talán elér?Ne mondj, ne mondj nekem vigasztalástHalál nekem már a remény szava.Csóka. Hiszed, hogy t a gyáva nép megölte?Nem ösmered még Kontót :úgy sereg.Nem egy két hajdú kell, hogy elessék :Hát még csapatja, mely kísérte t?Oh, kardot az sem torzsából viselSzerettem volna köztök lenni én is.Imre. Anyám, hová vesz a te szép szemed ?Rózsa. Könyekbe gyermek, érted és atyádért.Imre. Nézd, epret hoztam, jj, együnk, anyám.Rózsa. Haj! minden étel méreg már nekem.Oh gyermek, gyermek, árva gyermekem,Imre. Edd meg, bogár, az epret, én sirok.Rózsa. Minek dobád el epredet, fiam?Imre. Anyám, jer vissza, én itt meghalok.Rózsa. Mi a halál neked, ki még nem ösmered?Jer, sírj anyáddal, s mosd ki sírodat.Csóka. ím, mind a kett elvesz bú miatt. —