Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

i8oJl bujdosók.Látása rémülésbe hozza lelkemet. (Vajdafi el.)Nagyság! éretted vérrel izzr.dunk.Nehezek s lesújtók fényes lánczaid,Melyek fejünkhöz bajt s veszélyt kötöznek.A nádor haj ! nagyon valót beszélt,Kétes hatalmam, mint a gyenge nád.Sok párt szelében ingadozva áll.Hideg kem.énység hallgat fbbjeimben,S mély víz a hallgatás, mely partot öblit,S a rája lépt avval elnyeli.De hadd legyen, ha meg kell lennie,A bujdosóknak életet hagyok,S jó mag gyanánt rejtem boszúmat el,Most a gylésbe, mint király. — Gara!Mit látok? vér és fekv korona,Árnyékom ez, mely nyögve mász el itt?If^. Gara. Halált a tolvaj rnek, oh király.Add meg halálát, vedd el szégyenét.Zsigmond. Majomkirály! de nem, - te élj Gara!Nekem volt szánva a halál nyila,S ruhám alatt te tartottad föl azt.Viseld sebét, de meg ne halj beléÉn meg nem öllek; ifjú vagy, s hibám volt,Szerencsém is, hogy römmé tévéiek.Hitetlenséged mentm lett, de kelj föl,Élhetsz-e még? Kelj, add rám terhedet,Mert engem illet, tégedet lenyomIfj. Gara. Tíz ország súlyát vetted rólam elElkötve, s szívtágúlva állok itt,Kegyelmed által. Mint torony, ledltA félelemnek terhe, mely nyomott.Oh, nagy király, mint háláljam meg ezt?ZsJGMOND. Hséggel. örnök!Mit tegyek, kivályom?Órnök (j).Zsigmond. Hármazd meg mindenütt az röket,S kért ne engedj többé ennyire.Kivül maradjon, s várjon, a ki kér. (mök el.)