Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. i79Ifj. Gara. Miért sóhajtasz? végezz, s menj tova!Korpád J. Idsb Korpádit ösmeréd, királyom?Ifj. Gara. Lófarkon hurczoltattam a gonoszt.KoRPÁDi. Hogy úgy! hogy úgy! oh kárhozat, hogyIfj. Gara. Miért vonod ki kardodat reám? [úgy!RettegjKorpAdi. Mitl ? jer, nyeld el e vasat,Korpádi kardja — s öcscse én vagyoLJjj.(Megdöfi Garat, s az elesik.)Ne ingadozz láb, vár, te rám ne dljÉn nem vagyok Korpádi. El, tova.Az élet üldöz, rémít a halál.(A kardot elveti, s bemegy a gyülésajtón.)Gara (Kís id mulva feltámolyog).Még élek ; a seb és a félelemElzártak bennem minden érzetet.Még élek,a halálnak martaléka.Mert irgalom nincs ilyen tettemért.Rövid királyság, mint büntetsz te meg.Fekv Garának fáj sebed s ezértBoszút Garán fogsz még is állani,Mert tolvajod lett rizd helyett.Ep ifjúsága hol vagy most tagomnak.Hogy elvihessed innen a kiráJyt?Fellengve jöttem s délczegül el,S ím, mászva mászok, mint a féreg el.Hogy visszahordjam orzott kincsemet.(Az oszlopok mögé vonul.)Zsigmond, Vajdafi jnek.Zsigmond. Kit láttam én most, mondd meg, Vajdafi ?Halványan, mint egy más világ lakója,Orvényszemekkel tnt elttem el.Tekintetétl vérem megfagyott,S nyillá lett bennem minden gondolat.Menj, menj utána, fogd el, Vajdafi,Vagy nem! ha nem vétett még, küldd tova.Kérd, vagy parancsolj, csak ne lássam itt.