Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

I ySJí bujdosókrnkés T^orpádi jnek.Órnök. Itt várd be, ifjú, csendben a királyt,Innen jelentik a kér nemest,Míg nem hivat, ne mozdulj tétova.Légy mint a bálvány, és alázatos.Ha szóba állhatsz, mert azt kedveliKérelmed így tán teljesíttetik.Korpád). Áldás és hála jó tanácsodért!Veszt helyén boszúmnak itt vagyok.Nyom a nehéz gond, s mint az út sara,Mely a mennek lábán megragad,Minden csapásnál jobban földbe húzDe csüggedezni nem jövék ide.(mök el.)Jer méltatlanság! vérjeles ruhádban,Rejtsd el magadban mélyen a királyt,Hogy majd, ha szívébe mártom kardomat.Ne tudja elmém, hogy megöltem t.(Egyik ajtónál hallgatódzik.)Gylésben vannak! zúgsz, szegény haza,S én benned itt egy bágyadt szi légy.Magamban döngöm a halál dalát.Hadd zengjen! egy vágyásom még csak az:Kegyelmet kérek, és halált adok.Ifj. Gara (koronásán kilép). Mit látok? cmbcr j! hová legyek.De tán ez a királyt nem ösmeri.Úgy látszik, tisztelettel j felémKirály nevében elparancsolom. (Elébe megy.)mind a két szemem.KoRPÁDi. Hah, elsötétülCsak egyszer láss szem! aztán vak lehetsz.Ifj. Gara. Ki rzi most meg a királyt? magamrnek, királynak mely csekély vagyok.Oh, átkozott csereKoRPÁDi. Tudod-e, oh fölség! hozzád mért jövék?Ifj. Gara. Ha elbeszéled.KoRPÁDi.Meghallgathatod?Ifj. Gara. Igen, ha nem tart hosszasan.KoRPÁDi.Nem — ohCsak egy pillanat mve a halál.