Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második ^elvonás. 173Szép csendben alszod déli álmodat,Magam pihenni ott szokom, sebétOttan kötöm be gyámtalan szegénynek,Ott zöm éhét ; munkás gyermekekOtt vesznek tlem kis jutalmakat,S szökdelve, énekelve hagynak el.Nem, nem, te nem haragszol rám, atya,Én jó leányod voltam s az leszek.Vajdafi. Ha már meséddel megtartóztatál,Nem hagylak válaszatlan. — Szép dolog,A mit beszéltél, s jó szivet mutat.Virágozzék tovább is halmod itt,S rendeltetése áldásod legyen.De hagyd az andalgást, és álmodatNe neveld szivedben, szent bálvány gyanánt.Élkkel élj, a holtak társaságaNem ifjú vérnek, nem neked való.És tudd, tovább nem titkolom, királyunkKegyes lett hozzánk, jószágot nekem,S f nemes vérbl ád urat neked.Ezekre várj, s légy gondos addig isItt a kicsinyben, míg a nagyra jutsz.Megáldjon Isten.JÚLIA.Oh atyám, te mégy!Hiába szóltam és csevegtem annyit.Te még is elmégy : a megcsalt idNem hagy maradnod, gyorsabban visz el.Vajdafi. Mi új, mi szokatlan hév ez, gyermekem?Légy nyúgott lelk, végy búcsút apádtól,S hagyd nyugalomban, mert kell, válnia.Júlia. Menj hát, atyám! de búcsút nem veszek.Ha majd a halmon túl elveszt szemem,S a port sem látja, melyet felzavarsz.Akkor kivánom majd : járj boldogul,S imádkozom gyors visszajöttödért.Vajdafi. Ha azt teended, jól imádkozol.Mert nem sokára visszatérve látsz,Csak a mit mondtam, jól eszedbe vedd. (El.)