Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

I ji Jl bujdosók.Bátor szelídség volt egész valója,Sas és galambok — gondolatjai.Gyönyörének vállá a természet t,És mesterének minden m.S te illyen férjet választál nekem.De a szerencse, mely szolgája volt,S árnyéka nagyságának, a kajánság.Elölték tet pártüt haraggal.Vajdaf]. Te illyenekkel gyötrd lelkedet.És a vidámság csak hamis födél,Hol mélyen ül gondjaid tanyáznak?Júlia. Nem! lásd, atyám, én mindent elbeszélek.Ha élne még, pirulnék szólani,De a halottról bátran szólhatok.Álmodtam egykor, zápor és viharMegtámadák a földet; völgyekenÜvöltözéssel búgtak a szelek,Csattogva járt a villám halmokonMegjajdult a föld, s reszketett belé,S ím a viharban fölkel egy lovagA föld ölébl. Hófehér lova.Hónál fehérebb, tündöklbb maga.Végig süvölti a szelet futása.Sebes vasán a villám megszakad,S elle futnak zápor és vihar.Oh, halld csak, a mint a csend helyre állt.Megállt egy ormon a lovag szeme.Mely messze lángzó rémtüz volt elbb.Harmatba fürdött fény sugara most.Lehajtott fvel, mint gyümölcsöság,Ott állt, s virágért nyúlt alá keze.Hogy nem talált, sohajta s légbe tnt.Sólom ! kiálték, itt van a virág.De már nem volt, s én fölébredek.Azóta, lásd atyám, áll halmom ott.Virág van ormán, fácskazöld tövében.Ha szél virágot tör le a tetn.Azt mondom, Sólom vitte el ; de a faEmlékül éljen még soká, te ott