Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. i7Az ifjakat, mert ifjak is talánMeglátogatnak, így távoztatom :Ártatlanul szép fhajtást teszek.((Beteg vagyok, ki gyógyít engemet ?»Egyszerre kész mind. ((Oh, vitéz Dezs,Van tengeren túl egy szép almafa.Annak gyümölcsét éhezem.)) ((Ne éljek.Ha nem hozok belle.)) ((Tivadar,Sionnak ormán szent forrás buzog.Epedve kéri lelkem. » ((Meghozom.((Szép napkeletre, hol tavasz lakik,S az ég a szells ormig meghajol,Földben foganva, égben nyiladozva.Egy szép virág van —Vajdaf]. S azt ki hozza el ?Siess meséddel, mert idd múlik.Júlia. Siess atyám hát, jj hamar haza.Vajdafj. Nem, nem, leány, mondd azt, ki hozza el ?JÚL.iA (akadozva). Ugyan ki is? Homon— nem az — Dezs,Ezt mondtam már. Korpádi ? már nem élKorpádi Sólom, már nem él szegény!Vajdafj. Kitl tanultad azt a bús nevet?JÚLJA. Kitl? s te kérded? azt mondják, atyám.Hogy annak jegyzél el mint gyermeket.Vajdafj. Még akkor nem volt pártüt, felejtsd el.Nevét töröld ki tiszta emlékedbl.JÚLJA. Holtat szeretni tiltasz hát, atyám?Lásd, az nem vétek.Vajdafj.Nem, haszontalanság.Az él szívnek kész halál.JÚLJA.Atyám,Miért sötétül úgy el homlokod?Leányod dévajsága bánt-e meg?Nem, azt te máskor megmosolygni szoktad.Vagy Sólom említése? Oh, szegény.Az már nem árthat. Azt mondják, atyám,A legdicsbb volt minden ifjaink közt.Szépség, er harczoltak termetén.És mind a kett gyzni láttatott.