Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

JHásodik felvon ás. 169Magadra is, leányom, jól vigyázzMagadra fkép, mert még ifjú vagy,S vak méh az ifjúság, mely mindenüttMézet keres, s majd szirtbe ütközik.Majd tüske szúrja, vagy lépen ragad,S ha néha napján téved is virágra.Illatba szédül, nem talál haza,S kés panaszszal döngi kárait.De nem, te illyen nem vagy.JúLJA.l^^gy nyugottAtyám, parancsod teljesítve lesz.A házra úgy vigyázok, mint szememre,S szememnél inkább édes kis magamra.S ha érkezel, mind sorra elbeszélem.Hogyan teszek majd.Vajdafi.Hogy', gonosz leány?Atyád beszéde csak játék neked?JúLJA. Nem, jó atyám, ha azt hiszed fellem.Inkább legitten gyászba öltözöm,S egy síroromnál bús szobor leszek,S csak akkor röppenek föl bánátimból,Mikor behajt a szomjúság tüze.Hogy el ne égjek, míg te visszajsz.Vajdafj. Hogyan tészsz hát, te kis szócsengetyMíg a lovász pejemnek nyerget ád.Hallód leendek.JÚLJA.Mily csekély idt szabsz!De jól van, a csigának gyorsaságaLegyen lovászod minden ízein. —Elször is, mihelyt kilépsz atyám,Minden kilincset szent vizzel megöntök,S egy régi könyvbl rá imádkozom.Hogy a mi rossz van, mind kívül maradjon.Vajdafj. S ha künn szorulsz, majd vissza hogy mehetsz?Júlia. Nem, félbe nem szabad szakasztanod! —Ha olly egy lélek, mely Istent dicsér,Meglátogatna még is, avval énA más világi dolgokról beszélek,S éjfél után rá szépet álmodom.