Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második fehonás. 1 6 7KoNT. A mint eltted állok.lsT\'Ái\.Nagy csapás!Oh átkozott! ez rajtunk nag\' csapás.KoNT. Ijedtnek látszol, szólj, mit végezel ?Még élek, és a bajt nem rettegem.István. Mennydörg villám! ez baJúl esett.De, Kont, ne félj, még nem vagy elhagyott.Irt váram, benne üss tanyát velem.Elrejtelek, mint drága kincsemet:Ne tudja senki, hogy nálam lakol.Légy úr velem, ha, míg kell, titkon is.Nem! el ne búsulj hát, vidulj barátom.Szükségnek még csak árnyékát se lásd.Gondom lesz rá, hogy bven, dúsan élj.A-ONT Ismern ri nézve).Koldusnak tartasz, vajda? — élj boldogul. (Ei.)István (Utána). Megállj hát, Kont, egy szóra csak! megállj.Mennykbe is! mi lelhetett? megállj! —Nem hall, az rült. — Kont, neni jösz-e vissza?Hajolhatatlan ember, szirt, nem ember,Rokon kebeltl elmegy ily vadul.Vagy azt kívánta, hogy, mely támadástO már kikezde, folytassuk tovább ?Ezt várta tlem? Vajha úgy lehetne.De még is Kont ne veszszen így.-- (Kiált.) Fiúk!Országemésztk éhes gyomrotokkal,Fel a pehclybl, szolgák, keljetek.(Mindenfell szolgák s lovászok jönek.)Országgylés kezddik most Budán,Nem mentem volna még; de már megyek,S frígytársaimnak tüstént hírt adok.Mind felmegyünk, nem gyenge párt együtt.És arra fogjuk venni a királyt,Hogy kegybe végyen minden bujdosót,S bántatlan hagyja Kontót s értekét.HaddaJ megyünk, meglássák mindenek.Hogy a mit kérünk, megtagadni nem szabad,S ez végre megy, ha addig élek is. (Cseiédihez.)Mit áJltok itt? nyergeljetek lovat: