Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. 1 65Mennydörgöttét is! oly rég láttalak,Alig hiszeni, hogy hozzám készülél.Vadászat, nemde, vagy tán fergeteg hajt?Közöttünk mind egy : nyilt ház, nyilt kebel.KoNT. Több mint vadászat, sÉn látogatni jöttem.István.Oh, dics,ezt megünnepeljük,Dics egy ötlet,még nem fergeteg.Megérezzék erdmnek zei,Hogy a vajdának f vendége van.KoNT. Jól hallok, István, vagy nem ösmerélek,Hogy bámulnom kell ily beszédiden?Te ünnepet, te kedvet emlegetsz,S vadászatot futamló zek ellen,Míg a hazában harmincz f nemes házFöldönfutóvá lesz, s vadak helyettEmbervadászat dúl kegyetlenül.István. Való, való, az sajnos veszteség,S ne hidd, hogy rólok elfeledkezem.De hát azért, hogy ket sors veri.Magunkat önként földhöz verjük-e?Nem, Kont, azt nem kívánja senki is.Az, ország dolga; a gylés közel van,S ott szóba hozzuk azt is! veszszek el.Ha szóba nem lesz hozva általam.Kont. Gylésben bízol ? hát felejted-e,A mit beszéltünk, még nem oly igen rég,Hogy a gylés már többé nem gylés.Hogy, a mit végez, végbe nem megyén,S csak kard az, a mi dolgunkon segít?Nem azt vitattad, szinte esküvel,S ha szkség volna, kész még arra is,Hogy a ki lát méltatlan üldözést.Indítson ellent, ölje a dulókat,Hogy végre így kifogyjon, a ki bánt,S valahára békét lásson e haza.Is'A'ÁN. Emlékezem, hogy bor közt illyeketBeszéltünk egykor — úgy van, jól beszélsz,Oh, akkor én nagy kedvemen valék.