Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

164 -^ bujdosók.A hs, hatalmas Kont is költözik.Nézzétek t, még kísérje sincs.Kinek hadak követték nyomdokát.S ha a világos hold is bujdosó,akkor szégyennel bolyongjon?A csillagKit annyian szerettek s féltenek.Kontót hogy elhagyandják, vélitek?Hogy több ezer kéz kardot nem ragad,Ha híre terjed, hogy veszély fenyíti?Kedvvel barátim, s csüggedetlenlMost a kijegyzett tájra el kiki,S ha már bejártuk, jó,A Vértesekben összegylhetünk.Oszoljunk! a homály még kedvez;rossz híreinkkelBagoly gyanánt megyünk sötétben elDe leikeink, mint bátor sasfiak,Szabadság napja! tégedd nézzenek. (El.)(Simontornya.)István vajda egy szolgával és J^ont.István (a szolgához). Ki hajt fel álmaimból ily korán?Mondd meg, hogy István vajda nem szokottAz rkakassal fölpillantani ;(Kontót meglátva.)Vagy itt is van már? hah, ki ez? te vagyAlig merek szememnek hinni, — Kont,Kedves, legkedvesebb bajtárs. Isten hozott! (A szolga el.)Kont. Azóta, Istv'án, hogy nem láttalak,Fejdelmi alvó lettél.István.Oh, megengedj,Megengedj, durva szóm nem téged illet.Ezernek alszom bár, de nem neíced.Miattad megtagadnék éjeket,S kiásnám a szemet, mely hunyorogna,Mikor te itt vagy. Üdvöz légy, barátom!Kont. Szives vagy most is, mint mindig valál.De, megA'allom, nem értem kedvedet.István. S mikor lehetne inkább, mint veled?