Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

102 Jí bujdosók.Oh, akkor én ez árva kis fiúvalKibujdosom e világból, inert itt anyja nincs. (Megy.)Rózsa. Kegyetlen szolga! menni kell tehát. (Ei.)Laczf] (kij). Mely bujdosó had ez megint? Szegények!Talán imént még hon nyugodtanak.Most útlan úton, éjnek éjszakáján,A nagy világba mennek hontalan,S mely bal sorsával bátran szembe néz,Még férfiság sincsadva részökül.De ím ki j megint? az éj barátja;A lesbe vissza! míg tovább megyén.(Belebb vonúl. Konf vigyázva s hallgatózva j.)KONT. Itt sincs, örökl Isten, merre most?Itt kétfelé megy utam : hasztalanSiet nyomokba kés gyorsaságom.Oh, én korán öleltem a veszélyt!Vitézl népem lábig elveszett.Magam maradtam, s oly ertelen.Hogy érettök boszút sem állhatok.De k nyugosznak, snem jobb volna-eOtt lenned, Kont, hol leggyengébbikeSzolgáidnak vérében fertezik?Meglássuk! a m kezdve van, balulÜtött ki bár ; de kezdve általam.Utón van a baj, s a sor társimon ;Bezörgetek nyugalmok ajtaján,Viseljék k is köz baj terheit.S ha visszalépnek? mit felelsz, pokol?Ha csak szavakkal bátor a magyarS a kész veszélylyel szembe állnifél.Oh, akkor elveszél, Kont, s házadatElárulád a gyávaság hitének.Laczfi (kij). Ez Kont, jerünk ki hozzá társaim ;Vegyük frigyünkbe, üldözött ez is.Kont. Mely társaság ez! mintha száz haláltLátnék tanyázni puszta rom között.meg ne borzadj.Hah, Kont, jövendd képe,Laczf). Légy üdvöz, Kont, ez omladék között.