Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. i 6Laczfi. Zsigmond hajdúi.KoRPÁDi.Hah, Zsigmond megintiZsigmond, Zsigmond, rémít képedetLátom tehát káromban mindenütt?Hol a romlás s halál uralkodik,Ott kell nevednek lenni. — Kelj, boszú,Kelj föl pokolnak mélyibl szivembe.Ki lesz, ki mellém karddal esküszik?Laczf]. Te légy inkább, ki hozzánk esküszöl.Mi már halálra szerzdtek vagyunk ;Kik így törötten, s véres kardjainkkalJárjuk meg országunknak jobb felét,És a rokonság minden ágait.Hogy a kiben még csak fél szív maradt is,Ne birja vére lázadó hatalmát,S nyugalma kéjét karddal váltsa föl.KoRPÁDJ (szünet után). Ti ugy tevétek, mint okoshoz illik.De én magamban esküszöm nagyobbat.Mi e csekély vas száz ezer vas ellen?Csak egyszer öljön, aztán rozsda ráMég csak legyet sem öldösök vele.Laczfi. Mely gond hatott meg, szólj, közöld velünk.KorpAd). a szó repül, a tett az megmarad.Jó vagy gonosz, s én arra készülök.Oh, rom, gyász emlék boldogságimon,Légy most, utószor, enyhelyem, talánSirommá teszlek, még ha eljövök. (Bemegy.)Laczfi. Szegény fiú, egészen elvadul,És nem kevéssé van reá oka.De csendesen! nem lábdobaj közelget?Vonuljunk vissza társaim.(Visszavonulnak, Rózsa s Csóka, Imrét ölében hozva, jnek.)Csóka. Ne nézegess még vissza asszonyom.Még a veszélynek torkában vagyunk.Rózsa. Nem, Csóka, én tovább már nem megyek.Itt várom Kontót, élek vagy halok.Csóka. Csak most szkénk el a halál ell.Nem hallod hangját, mely nyomunkba zúg,S lélekharangként kísér mindenütt?Vörösmarty munkái. Hl. ) i