Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

I 6o^ bujdosókNincs annyi kincsed, hogy kivánjalakMost e kevés volt, elveszett ez isi—Vagy mért szeretjük a rokont, miértA földi jót, ha bú öl vesztükön?Oh, én sokáig hordom jármomat ILaczfj. Szegény fiú, még én is szánhatom.Ki szinte mástól szánandó vagyok. (Korpádihoz.íKorpádi I nem* magad vagy szenved.Kardodra nézz, az adhat enyhülést.Korpádi. Nem Laczfi, még ne verj föl gyászaimból,Én itt ülök, két sírnak halmain.Vagy nem lakom volt ez nekem, s kik ittNyugodtan éltek, bátyám és anyám?Amaz vitézebb minden gondolatnál,Kit én keménynek vallék, balgatagEmez, ki atyátlan gyermekségemetSzelíd ölében tartva,gyámolá.Nem voltak k tán kedveseim nekem?De félre bnös csüggedés. — (Fölkel.) Barátim.Mondjátok el, mi történt.Laczfi.A múlt nem-múlttá vissza nem jöhet,Hagyd temetve.S bánatban így is részesülsz eléggé.Korpádi. Nem, nem, beszélj, én mindent hallhatok.Laczf). Halljad tehát, s irtózzál el — derékBátyádat a király lófarkra köttetéKorpádi. Megvolt tehát. — Oh rontó szellemek.Hogy álmotokban meg nem fúltatok,Hegy és tenger, hogy nem temettek el 1Oh, Laczfi, most már szólhatsz : kK, mozdulatlan, mint a vízi szirt.Melynek vad élén sajkák törnek el,S mely jajszavakra visszhangot sem ádleszek,Mit véthetett az s Korpádi név?Mit véthetél te bátyám? Jaj nekem —De nem, hs lélek, rólad nem szabadPanaszszal szólnom ; mozdulj meg te kard,Halotti dísz, s a gyászoló te lészsz ;Ki jött lakomra, pusztító kezekkel?