Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. i59Mint a nehéz föld — keble nem dobog,És vér fején. Hah, - átok és halál,Ki gyilkol itt? (Hangosan.)El hát, ördögök.El, el, akár kirejtezik,Jjön ki, és feleljen meg nekem. (A rom világosodik.)Mely pusztaság ez, sorsok Istene!(Laczfi néhány társaival kij a romok közül ég szOvétnekekkel.)Laczfj. Korpádi, haj! te vagy.KoRPÁDi.Haj, rablók, gyilkosok.Laczfj. Megállj, ifjú, nem rablók, gyilkosok :Siralmad és Ínséged társai.Osmersz-e még?KoRPÁDi. Mit látok? házunk régi védbarátja!Oh, Laczfi, hogy' talállak, bujdosón?Szólj ; mért van itt e pusztaság?Bátyámat, jó anyámat hol lelem?Laczfi. Csekély az ember, azt kimondani ;Kérdezd meg a halálnak angyalátNem él itt senki s házad döntve van.Korpád]. Nem élnek k is? oh, mért élek én!Laczfj. Anyádat a bú ölte meg korán.Bátyád, szegény, rettentbb véget ért.De trj velünk, boldogtalan fiú.Mink sem vagyunk szerencse társaiFöldönfutás lett részünk, s birtokunkAz üldözk kezében martalék.KoRPÁDJ. Ezért jövék? Ínséges utamatNagyobb inség csapása zárja be.Bátyám gylöltébl elköltözöm,Békélve megtérek, s már nem él,Testvéri jobbot nem nyújt énnekem.Titkon jövök, hogy meg ne tudjanak,S a meglépésbl több öröm legyen,S ím, a halál némán nyeldekli elKöszöntésem legels hangjait. (Leui.)lm, itt ülök le, nyugovó helyetBús romladék, kedveltim sírja ád.Világ, ha rajtad így kell ülnöm egykor,