Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

JÓ-^ bujdosókZsigmond. Ne is gondold, hogy majd nagylelkenElnézek ennyi durva szózatot.Halált mondok, szörny halált reád,Siratni fognak hölgyed, gyermekedDe senki meg nem menthet.KONT.Senki sem ? (Zsigmond ijedve hátrál.)Csóka (j). Uram! parancsod teljesítve van:Szétszórtuk a tolongó hajdúkat. (Titkon.)De messze, hallom, egy nag)'obb csapatKözelget erre, a király hada.KONT (Csókához titkon).Menj, vedd magadhoz a dárdásokat.Hölgyemmel és fiammal menni fogsz,Görb fölött, hol rejtek házam áll. (Rózsához.)El a sirassál, Rózsa, végy ert,Nem puszta n már, gyermek anyja vagy. (Csókához.)S te Csóka, ha szolgáltál valahaHn s értelemmel, most vigyázva járj.Csóka. Bizd rám, panaszra most sem lelsz okot.Rózsa. Oh Kont, hamar jj, el ne hagyj soká,Halál nélküled és gyász életünk.Imre. Anyám, ne vígy el, alhatnám nagyon.Kont. Korán, nagyon korán, boldogtalan fiam,Csak menj, nyugodjál, jó anyád ölén,Ott termek én is nem sokára. Menj.-(Rózsa, Jmre, Csóka el.)De haj ! mostan már semmit sem tudok.Karom lelankadt, ellángolt hevem,Szivem fáj csak, s vérzik nehéz sebe.Vajdaf). Menjünk el innen, oh király.Kont. Ne menjetek. Megsznt a fergeteg. (Zsigmondhoz.!Elbb, hogy a síkon hajtottalak,Tudatlanul, mert nem hivém, hogy olyHelyen találom a királyt, elbbEgy kopjahajtás kell, s te most nem élszImént, hogy rám kimondod a halált,S látom, hogyan sárgul el hitvesem,Egy szikra kell még, s immár halva vagy.S te, a ki annyi embert sirba zársz