Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

13 4 -^ bujdosók-Zsigmond. És elhagyatok, hogy mélységbe hulljak.KoNT Benned bizánk, mint égi küldeményben.Zsigmond. Ne térj ki, a mi múlt, nem boldogít.Mért most is úgy nincs? erre válaszolj?KoNT. S csak ez van hátra? Oh, most ébredek.ZsiGAAOND. S halálos álmot álmodál magadnak.Ne tétovázz, igaz birád leszek.KoNT. Nem, büszke fejdelem, te nem vagy az,Kinek szabad Kont lelke meghajoljon.Úgy hittem, egy kis szikrát még lelek,Melylyel hazámnak éjét földerítsem ;De hasztalan, most halljad vádamat.Zsigmond. Hah! vakmer, s te így beszélsz velem?KoNT. Magad kívántad, s méltó vagy reá.Vagy nem te vagy, ki minden földi jónkonPusztítva mégy el, mint a téli vész?Zsigmond. Csak bnötökkel küszködöm.Kont.Nem úgy van,Ég és föld látja, bntelent is ölsz.ZsjGMOND. Nem úgy, hitetlen? hát csak nincsen úgy?S ha vállaid közt meg nem áll fejed.Akkor sem úgy lesz?Kont. Akkor sem! s mikor nem?Csak egy porom maradjon, nem nagyobb.Mint egy bogárszem, vádolod az is,És a mit mondtam, nem tagadja meg.S az ország sincs melletted már ; hogy aKemény Horvát kegyetlen büntetéstTrt, még csak elnézhettük; hogy veleTöbb nem hasonlók úgy ölettek el.Hogy a törvény is félre vettetett,S önkényesen birálkodott keményHatározásod, haj, az fájt nagyon.Fájt, hogy sok ifjú és éltes nemestVad bujdosóvá tett intézeted.Poroszlóid lakoztak a nemesJószágokon, mig sírtak lelkcink.S Korpádi hol van? volnék angyala,Villogva, mennydörögve kérdeném :