Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Els felvonás. 151Rózsa (magában). Mely csábítás ez, Rózsa! meg ne halld.(Zsigmondhoz.)Bocsáss ki karjaidból ; a hol Kont ölel,Ott a királynak nem szabad.S nagyon csalatkozol, ha fejdelemLétedre helyzed elsségedetAz én szivemben Kont a fejdelem.Zsigmond. Szegény kevély te, ]\át ha Kont ölelt,Hol a királynak kellett volna csak?Rózsa. Gyanúid tre meg nem ejt hitemben —S jó férjnek ollyat h n megbocsát.Zsigmond. De a sötét fájdalmak kínjait.Melyek kiölték hölg^^em életét.Ki váltja meg nekem, ha csak te nem ?Férjed nehézzé tette gondjait,Azok vonák el rólam bús szemét,S azért örülni nem tudott velem.Mert a csábítón andalgott esze. (Karon fogja.)Ne borzadozz, szolgáidat ne hidd,Nekem hadam van ;jni fogsz velem,S adózni a hitetlen Kont helyett.Rózsa. Oh Kont, ha most így látnád hölgyedet.Vajdaf) (kivi). Király tilalma, állj meg, bé ne menj.Kont (beiép). Nincs itt tilalma másnak, mint nekem.Itt én vagyok király. (Rózsát meglátva.)Ég és villám! ki bántja hölgyemet?Vajdafi (bej). Nem ösmered meg a királyt, vitéz ?Kont. Nem ösmerek most mást, mint e vasat (Rózsához.)Oh Rózsa, mért kell látnom könnyedet?Zsigmond. S Kont nem hajol tisztelni a királyt.Vagy oly felejt, hogy királya sincs?Kont. De hát, ha Kont még semmit sem felejt?Ha nem felejti, hogy király vagy, ésMég is megkérdez így, mért bántod t?Rózsa. Oh Kont, Kont, mit beszélsz?Kont. Ha jól tudom, hogy méltóságodatTörvények rzik, s vérontó kezek,S még is, mikor szivemben öldökölsz,