Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

150 -^ lujdcsók.Titkos kivánat nem maradt-e még.Mely rekken hévvel ben bujdosik,S a díszes ifjúság virágainEmészti el hervasztó lángjait?Rózsa. Hervadjanak, Kont méltó arra is,ZsjGMOND. Annál dicsbb vagy, hogy megvallhatod.Oh egykor — elmúlt az már •— egykor ilyMagas szívvel nyugodtam én is, azOrszágok asszonyának karjain,Az ifjú szépség s nagyság fényköreVonzotta nagyravágyó lelkemet,S még nem tudám, hogy szívem csalva van.Rózsa. Hogy csalva van?Zsigmond.Megcsalva, hidd nekem,Az, a ki egykor férjévé teve,így állt elttem sokszor, édesenEped szemekkel, háborús kebellelTiltó hatalma változó kegyének.Komoly vonással így uralkodott,Titkos hidegtl, hószín arczain.Örültem én még is, nem soha.Szólj, szabad-e felednem, hogy Kont háza ez ?Hogy a királyi n már sírba szállt,S itt több öröm van, mint adhatott?Rózsa. Nagyon hevülsz, uram, nem értelek.ZsjGMOND. Nem? megbocsásd hát bátorságomat.Hogy a mi eddig némán ült szememben,Az édes gondolatnak szót adok.E csillag párban, mellyct két sötétSzivárvány boltja hómezn fedez.Rabul hagyom mulatnilelkemet,Hogy onnan epedve nézzen vissza rám ;Ez édes ajkon s rózsás széleinMéh vágy szerelmem lenni, mézszed.S lágy karjaidnak liliom füzérétNyakamba öllni drága láncz gyanánt.Hogy ott találjam teljes üdvömet.Idn. világon túl, és kebleden.