Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

148 A bujdosók-Vajdaf].Egész hitednek sírja nem lehet.Egy gyanúZsigmond. S ha még is az lett, mit tészsz Vajdafi ?Ha minden egy szó, mely jött ajkadon,Száz gondolatnak bnös anyja lón,És e tömött rajkíméletlenülMérges fulánkkal mind szivemre száll?Vajdaf]. Midn mesémet mondám, nem hivém,Hogy ily emészt indulatba jsz.Nem játszhatott-e a gyermek GaraÜres szavakkal, könny labdaként,S most játékává lett-e lelked is?Nincs tán okod vádolni Máriát.Osmerted jobban, s úgy itéld meg t.ZsJGMOND. jól mondod, nmet nem vádolhatom.De Kontót annál inkább. — Vajdafi,Menj, intsd Konrádot, kit megoldozál.Hogy készen álljon s küldje emberét,Ki a rám váró hadnak hírt vigyen. (Vajdafi ei.)Akár való, akár csak költeményKontnak szerelme, avval kezdem el,Es lelke útait kikémelem.Vagy nincs-e érz szíve Kontnak is?Meglássuk! arra szegzem trömetS tán egy nyilassal több titok nyilik. (Rózsa jó.)Mi szép jelenség! Ez Kont hölgye lesz.Szebb a nagy hírnél, mely felle van.Oh Kont, te nem tudod még, mennyi képenÁrthat király, ha jó barátja nem vagy.Rózsa. Ah mely vendég ez, ég tr szeme.Hatalmas Isten — a király — ne hagyj cl.ZsJGMOND. Köszöntlek ékes hölgy I bocsáss meg azEltévedettnek, hogy késn, s talánIlletlenül is érkezett.Rózsa.HozottIsten király, akár mikor találszBelépni, tisztelettel fogadunk.S te, a mit c csekély lakon találsz.Vedd el kezünkbl tartozás gyanánt.