Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Eh felvonás. 14-7Vajdafj.Azt nem tudhatom.Zsigmond. Nem, oUyan könnyen meg nem válhatunk,Meggondolásod tett csak hallgatóváDe szólhatsz bízvást, én nyugott vagyok.Vajdafi. S ha, mint óhajtom, az vagy most, mesésHírrel minek zavarnám nyugtodat,A holt nyugodjék, éljen, a ki él.ZsJGMOND. S te titkaiddal állj el legittNem élhetek,míg mindent nem tudok.Vajdafi. Halld hát királyom, a mit más utánTudok, de két országért sem hiszek.Ifjú Garától hallottam Budán,Hogy Kont királynénk holtán elbúsult.Kemény ember, de akkor sírni látta :Keservesen, mint bár mely gyenge lány,Éjente titkon önte könnyeket.Ott jára is a holtak között.Kereste sei puszta halmait,S mint Máriának él sírkövét,Halmára dlve, úgy találta t:Hallá siralmát, s titkos jajszavát.ZsjGMOND. O sírt,midn én veszték? jajgatott,Holott a kár csak engem érdekel?O sírt tehát? Hah! mért az a halomNem slycdett el, mért a szellemekNem zúgtanak rá, hogy remegjen egyOlyan köz ember sírni hölgyemért.És még, ha is vesztett! Vajdafi,Ha Kont is vesztett, s méltán sírhatott?Ha engemet megcsaltál, Mária,Nyugtot ne lelj a sírnak éjjelén.Porod között, mint sívó fergeteg,Forogjon bnöd s átkaim szava.Vajdaf]. Hagyd a holtat nyugonni, oh király,S légy tisztelettel a porhoz ; tudod.Föltámad az még, s Alkotód elttVégs napon számot kér átkidért.Zsigmond. Ha érdemes volt arra?