Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

I 46 Jl bujdosók-Teljes vitorlát adván a gonosznak,Hogy úszszon a zavarnak tengerén.Csodálom is, hogy most királyomatItt kell találnom a veszély kezében.Ugy hittem, inkább törvényt l Budán,S országa dolgát onnan rendeli.Zsigmond. Öreg, ne vádolj : ezt az életet.Melyet segélyed jókor nyújta meg,En háládatlan nem hagyom ; de rabbáMiattad tenni nem fogom. Tudod,Mióta Laczfi lázad, s híremetEmbervadító rémül hordja szét,Országomszerte reng a pártütés,S nincs fény napomban, nyugtom éjimen.Kétszer hozatok már veszett nevét.De kedvezbbek vagytok véretekhez,Mint méltó volna, mert mégis él,És a vad lángot, mellyet ajka fútt.Kiontott vére cl nem nyomta még.Vajdafj. Vezesse Isten dolgodat ; de láttad.Hogy ez sem használ : Laczfi most is él.Zsigmond. Vigyázatlanság tette csak, hadamHátrább maradt, mint biztos volt, s kevésKísérimmel jöttem el magam.De Laczfi nyugtát többé nem leli.Tövig ledúlta Konrád lakhelyét,S magán kivl élje nem maradt,Vagy hontalan fut, mint az árva raj,S hosszú halált hal éhség s bú miatt.De ez megvan már, s a mi most velemTörtént, ne tudd, ne tudja senki is,Míg kedvezbb szint nem hoz rá idm.Ki vára ez, mely enyhülést ad itt ?Vajdafj. Konté, királyom.Zsigmond. Kont? gyanús az is.Eleinte osztozott csatáimon.De rég nevérl ösmerem csak t.Vajdah. Mióta meghalt hölgyed, Mária.ZsJGMOND. S miért azóta?