Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

"Els felvonás. 145Csóka. Hadd lássuk, itt-c ?Konrád. Nem, nem, ott fölebb.Csóka. Oh ez nagy ördög! — Jól lesz így?Konrád. Még egy kicsinyt, hogy áldjon Istened.Csóka. Csak azt akarta, hogy szabad legyen.De majd segítek rajta. — Jól lesz így?(Jobban megszorítja.)Konrád. Szakadj és veszsz meg, mint az eb.Oh, hogy szánóddá én legyek,paraszt vérHogy tzhelyemmé váljék köldököd,S darázsfészekké mind a két szemed.Csóka. S te meg darázszsá benne, nemde úgy ?Lásd élhetetlen tolvaj, vén egér.macskád elkapott.Megszöktél volna, sDe most csak moczczanj, csak bnös szemedForogjon máskép, mint én kedvelem,Nyakig leáslak, s mint a rossz tököt,Llgy rúgom onnan föl rossz gombodat.(Kürtszó hallik.)Ez Kontnak kürté, már elbbre van.Mozdulj elre.Konrád.Gyilkos rút paraszt.Csóka. Paraszt a véred, még a férged is,S az is nagyobb úr, mint te vagy.Siess, vagy hátba sujtlak bnrovás. (EJ.)(Kont laka.)Zsigmond és Vajdafi jnek.Zsigmond. Veszett, gonosz nap ez ma Vajdafi.Ezt káromolta Jób az ó világban,S melyen pokolra pártos angyalokHullottak, ég és föld nyögvén belé,Az nap, s az átok minden napjaiNem kárhozóbbak, mint ez egy maga.Hol a király fut pártolatlanúl,S rút árulói birják a mezt.Vajdafj. Valóban bús nap, s kárhozó szelétVisszás szerencse hajtja bal fell,Vörösmarty munkái. 11]'-