Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Els fehonds. 141Zsigmond ezekre vassal esküszik,Hogy mind kitörli, nem törvény után,De gyilkosokkal zetvén, hogy aHol megtalálják, öljék ket el.S a tiszta lelk nagy király utánEgy ily ember-rém ln annak vejébl.különbség lázadásba hoz,Hogy aHa durva khöz verne isKorpádi csak gyanús volt,Beszéd sszivünk.és szabadlófarkon hurc^oltatott,Mig öcscse a külföldön bujdosik.Egy kis sereg jár puszta földeken,Kerüli a boszús király hadát.Ínségben él, s reménye a halál,Ókét kegyetlen hajdúk üldözik.Nézd, a sebes szél bús füstfelleget,S jajhangot hajt a bujdosók után :Fiaik jajhangja, s házok füsti az;Most itt dübögnek Laczfinak javában.Nézd, pusztasággá tették mindenét.Rózsa. Oh Kont, mi szándék gondolatja gyújt?Oly van szemedben, a mit rettegek,S aggó szivem ki nem mer vallani.Kont. Tovább is éljen e vad csorda még?Nem !így ne veszszen a nemes soha.Ország, törvény itélje t, ha vét,S essék el akkor pártüt fejeDe ily hitetlen nép ne rontsa t.Ne dúljon össze bnöst bntelent.Elébe állok; villogó vasamSzakaszsza ketté véres útait.Zsigmond aztán parancsolhat nekik.Siket halálnak szól, s még, úgy hiszem.Lesz napja, hogy megbánja tetteit.Rózsa. El kell-e hát, oh Kont, el kell-e menned?S hiába tartanának vágyaim?Jaj nem szerencsenyujtó kezdet ez.!Elláthatatlan bajt veszesz magadra.Melynek riasztó vázak képei.