Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

I40 Jl bujdosókonvagytok, és én távol bujdosom,Oh gyászotokra, gondos r helyett.Rózsa. Ne mondd tovább, oh Kont ! ne mond tovább,Én elfelejtek mindent. — Menj, tudom,Megint utad van. Menj, de míg velemMulatsz, ne lássam gondjaid nyomát,Ne lássam c sötétes homlokot.Kont. Abból ne olvass, Rózsa, mert odaMély, súlyos gondot írt az érez idS olvasni róla mennydörögve fog.Tekints szivedbe inkább, ott mulass,S jósága kútfejébl végy ert.Rózsa. Menj hát, hogy annál gyorsabban jöhess.Menj bár hová, oh Kont, nem kérdezemMert dolgaidról tudni rettegek.De mikor veszélyekkel szövetkezel.Megemlékezzél, hogy vagyon fiad.Kit útaidra kell tanítanod.Kont. Isten veled hát!... még is, édesem.Én nem akarom megcsalni szívedet.Ha nem találnék visszatérni, Rózsa!Rózsa. Oh Kont! ne mondd azt, mondd, hogy a napotNem látom többé, (Ráborul.)Oh Kont, mit cselekszel ?Kont. Ha nem találnék visszatérni, Rózsa,Átkot ne sírjon szép szemed reám ;Ne rejts szivedbe gyötr bánatot.Nézz úgy, mint egy lehunyó csillagot,Mely szebb világgal ismét föltünend.Nem itt, de még is egykor föltünend.Mélyen szivembe szálltak gondjaim.Szándékomat setét lepel födi.Csak eltte Istenemnek, és elttedNincs zárva szívem, titkom nem lehet, —S nem is lehet már, Rózsa! nézz oda.Rózsa (kiníz). Jaj! melly itélet, mely nagy tz az ott!Kont. Jobb, hogy magamtól halljad, mint egyébtl.Hogy a királyné megholt, sok nemesZsigmondot urnák meg nem ösmeré ;