Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Eh fehonás. 139Most bírom t, elégedetlenül.Nincs már a zajhoz kedvem. CsendesenVágynék az ersnek keblén csüggeni,S ah hervadok, míg veszélyt keres.Mint a magányos sziklák szárnyasa.Csattogva j el néha, meg' megyénNem nyugszik rajtam villogó szeme.Nem! messze, messze jár az gondosan,S a bús jövendn elsötétedik.KoNT. Mely aggodalmak töltik kebledet?Rózsa. Oh Kont, ne halld a gyenge n szavát.KoNT. Nem, Rózsa! hillám és megrendülék,Oh Rózsa! volna, mint nincs, békeség,S titkos baját ne sínlené hazánk:Nevetve nézném karjaid közülA nagy világot s küzköd hatalmát.Szép arczodon hasadna hajnalom.Éjem, napom csak téged rzene,S lelkemben a boldogság hangjaiNevedtl vennék kölcsön hangjokat.Felh volt éltem, s dörg útainTn villám a borzasztó szövétnek.Mely a vak éjnek minden rémeitS csak egy kegyet sem láttatott velemMeredten néztem a vesz világba.Vadul halálhoz szoktatott szemekkel,Es mindenütt, a földön s a nagy égCsillagkönyvében, harczot olvasék.Ekkor jövel el, szép szelíd sugár,És fölvidultak rémes útaim.Az élet,mely borongva tnt elbb.Derülten állt most, mint egy szép ligetAz új tavasznak ünnepl mezében.Mi volt jutalmad, jó hölgy, mindezért?Szövetkezénk, s nem szállhatván körödbe.Felhlakomba vontalak magamhoz,S az életúta ismét elborult.A gyermek árván, özvegyen magad