Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

138 Jl bujdosók'Ott voltam nála, nem szólt semmit is,Nem mondta, mint egyébkor: ccKis fiam,Mint vagytok ott benn, mit csinál anyád ?i>Mert sokszor szokta azt megkérdeniDe most kinézett messze, messze, messze,És nem szólt semmit.Mellette Csóka kardot köszöri.Rózsa (magában). Gyász készület, s elttem bár nem új.Még mindig rettent, hozzá nem szokám.Imre. S az a bolondos Csóka énekelt.Azt énekeltectHarcz a vitéznek életeÉs háború.És harcz és háborúÉs háború és harcz. í)Az furcsa ének, úgy-e bár anyám?De hát ne nézz rám ollyan szomorún ;Inkább kinézek, és majd hírt hozok:Azt hozzak úgy-e? tüstént itt leszek. (Mentében.)«Háború és harcz.És harcz és háború. » (El.)Rózsa. Menj bútalan, még boldog gyermekem.Úgy jártam én is éltem reggelénSzabadon s ragyogva, mint a napsugár.Hódíthatatlan szívem bánatot,Gondot, szerelmet nem tudott, csak aDélczeg vitéznek fegyverén találtGyönyörködést, mely nem hozzá való.A büszke Rózsa, mondák mindenütt,Fegyverre néz csak, hsre nem soha.Nem büszke már, haj ! már régen nem az.Kont a vitézeknek volt csillaga.Csatából téré meg, hogy láttam t.Minden szem t kereste, érte vert,A mennyi szív volt, ékes hölgyeké,E bámulatnak tárgyát, a dicstBámulva nézte a szabad leány is,S ah büszkesége rajta elveszett.(Kont j, s hallgatva megáll.)