Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

130 "Hábador.Csilla. Vad kergetett meg. Nézzed ott.Ott a berekbl tört el,A többi tüstént elfutottDe ez pihegve jött felém.Nyögése mint az emberé.Futása, mint a rémeké.Ah, itt közelget, jaj nekem 1HoRVA (sebesedve j). Vedd vissza, szép vadász lány! aMélyen hatotta keblemet. [nyilat.Csilla. Egek hatalma ! oh, ki ez ?Halál feszíti keblemet.HoRVA (megösmenén). Hah, Csilla! te lettél gyilkosom. -Te Csilla, és ez sz együtt?(Nyilát kiszakasztván.)Itt van, vegyétek vissza a nyilat.]tt keljen halmom a tetn.Te Csilla! itt ülj halmomon,S éjfélkor ébreszsz engemet.Éjfélkor és éjfél utánViharban ébred Horva fel.(Meghal.)Hábador. Elért hát sorsod téged is,Te hsök ifjú csillaga !Oh, átok fekszik e napon,Átok terajtad, Hábador.CsJLLA (Morvához rogyván a nyíllal). Temcss el engem, Hába-Temess Horvához engemet.[doriE véres nyíl az én nyilam.Temesd el ezt "'s, oh atyám!Itt — itt szivemben van helye.Hábador. S te is, te gyenge szép virág!Hervadva dölsz-e el te is,S telem havában én fölöttedHiába sírom búmat el?Most, Hábador! most ásd meg sírodat!ím, én boszúra jöttem el,S hogy most az megvan, a napot,S fogantatásom éjét átkozom.Ki játszik ott fenn így velünk?