Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Drámai költemény. 119Setét az erdk alkonya,Veszélyek ülnek útain,S árnyában a rém táboroz.Menj, itt ne érjen a homály.Csilla. S atyám, te nem jsz el velem?Hábador. Menj, vidd Morvának e nyilat,Én elvégeztem, a mi hátra volt.Neh ! vidd el Horva életét,S hogy én küldöttem, mondd neki.Csilla. Oh, hát te nem jsz el velem?Jj, itt megölnek a vadak.Hábador. Nem! nem! csak ggös emberek.Vadak nem bántják Hábadort.Csilla. Ah, hát az éhség ölmeg, jer velem.Hábador. Éhségtl nincs mit tartanom.De ím, hat z áll csopron ottA sr berkek szélein.Menj lány, nyilazd el egyikét.Az majd kitartja Hábadort.CsjLLA. Szálljon meg a szelíd örömÁldása, nagy szív, tégedetS nyugalmat adjon és gyönyörtAz sz kor vége még neked.lm, hogy megejtsem a vadat.Most távozom ; de megjövökAz els napnak keltekor. (E1.)Hábador. Menj szép szerelmed hajnalában.Ártatlan lányka! menj tova.Én édes ifjúságodatMinek dúlnám, én agg fej, el?Ott, hol pihennek a meznVéremnek végs cseppjei.Ott a nyugalmas tölgy alattTalálok én majd enyhelyet.Csilla (visszatér). Atyám! ellttem a nyilat.Nézd, hogy remegnek ujjaim.Hábador. Halálnak színe arczodon.Mi lelt, oh lányom, tégedet?Vörösmarty munkái. 111. 9