Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

1 j8 JiábadoiVedd el legdrágább kincsemet,E sípot vedd el zálogul,Hogy Csilla ismét megjövend.Itt függ ez mindig keblemen,Vedd, ez az én Tarczalomnak sípja volt.Hábador. Ez a te Tarczalodnak sípja? Hah!Csilla. Tarczal testvérem volt nekem.Ö messze földrl jött ide,És ifjúságom társa lett.E^ütt vadásztuk a hegyet,Együtt vigadtuk a tavaszt,S dalunkat a vadaknak halmainÖrömmel hallá a vadász.De korán hs éjbe szállt.Én sírt kerestem szép mezn neki,S most ott a zúgó tölgy alatt.Ott a halomnál nyugszik .Hogy jött, csak c kis sípja volt.És ezt is itt hagyá nekem.Ezt nyújtom én iszálogul,Hogy érte ismét megjövök.Hábador (dmeroivc.) Te sírt kerestél szép mezn neki.Csilla. Mely változás ez? oh örömlHorvának nem kell veszni már.Hábador. S ez a te Tarczalodnak sípja volt?Tarczal leányom gyermeke,E sípot én adám neki :Oh, ez az én Tarczalomnak sípja voltCsilla. Mindenhatóság IsteneiTe hát az elhunyottnak se vagy?Atyám! te nem fogsz bántani.ím, én atyámnak mondalak.Mert testvérem volt nekem.Tarczal ha élne, szánna engemet,Es Tarczal se nem fog bántani ;Mert testvérem volt nekem.Hábador. Menj vissza innen, szép leány!CsJLLA. Kegyes jó lélek ! áldva légy ezért.Hábador Menj, nyugszik a nap, menj, siess