Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 6 TiábadúiA régi kornak tetteit.Szerelmet érzett a leány,Harczot, szerelmet a vitéz,S áldotta minden Hábadort;Csak egy nem! - Hah, fagyos kebel!Forralj utószor még dühöt,S te meggyalázott gyáva fejHullasd el szült fürtidet.Csilla. Haj! mit fogok még hallani?Hábador. Nézd, mint egy barmi részeget,Megrugdalák az sz dalost.S c véres oldal csontjaitEgy durva bajnok törte meg.Vadul ragadták kobzomat,S vigasztalója vég koromnakTörötten lt a vízben el.S ezt nem setétben, nem titkon tevék,Világos nappal, számos nép eltt.Hogy bújva menjek bár hova,Gyalázatomról rám ösmerjenek.CsJLLA. Enyhítsd meg, sz, e bánatot.ím, én nem hagylak téged el.Jer seimnek termibe,S élj ott közöttünk boldogul.Hábador. En ismét emberek közé?Nem ! még egy dolgot végzek el.Aztán megásom síromat. —És még én nem vagyok magam.Egy kincsem van még, nézz ide,Ez a halálos nyílsugár.S ez Horva szívén metsz utat;Mert engem Horva ronta meg.Csilla. Jaj ! mily kezekbe jöttem én.Ne öld meg, oh sz ! a dicst.Ne öld meg Csilla kedvesét.Hábador. Ha majd homályban bujdosik,A sr berkek fáiközt.Pihenni vágyván enyhelyén.