Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Drámai költemény i25A harmat els gyöngyei.Szép és ártatlan vagy te még.S szemed mosolygó tengerébenTisztán s derülten úsz az ég.Csilla. Ósz ember ! úgy-e nem ölsz meg engem ?Hábador. Nézd, én leroskadt agg vagyok,A barna fürtök hóvá lettének,S járásom, mint a nyárlevél,Remegve csúsz a síkon át.Lásd én leroskadt agg vagyok,S nincs oly leányom, mint te vagy.Nincs semmim, oh én elhagyott!Csilla. Boldogtalan ! mi bántja szívedet ?Hábador. Te szánsz? Nem, az még nem szabad.Elbb még jajt kell érned, ésHomonna völgyén vért s halált.De bár szánj, oh, mert akkor isMég szánni kell agg Hábadort.Ti érzéketlen lombok, és te földMelyet tapodnak lábaim.Szégyen borít elttetek, hogy ittKitör bellem a panasz.Oh, én nem voltam mindig így.Leányom serdlt bájosan.Már nagy koromnak kezdetén,S egy hs kebelnek dísze lettSzerelme szép gyümölcseit.Két fürge kis fiút nevelt.És ket én még láthatám.Ez sz szakállal játszadozvaGyakorta ültek térdimen.S dadogva még az est hüvébenDalt kértek tlem és regét.Szegények, már k sincsenek!Magam bujdostam e csapás után,Majd a fejdelmek udvarátKereste szn bánatom,S tisztelve jártam mindenüttSzabad dalokban hirdetem