Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

1 Jíábador.Kendj (vezctfeiik.) Itt sznjctelc meg bajnokim,Itt nemde Tarczal sírja van,S e k porán áll czímerl ?Gyakorta innen néztem énA nyugvó tenger tükörét,S haliam bús fája lombjaitAz esti szélben zúgani.Most visszatérnek képeim,S szivemben új gyász terjed el.Tarczal ! te nyugszol : ott alantSzép ifjúságod álmaitKötözve tartja bús halál.Te nyugszol, oh, és a vak szSírk gyanánt ül hantodon.Még gyönge volt az ifjú. Jött,S ölében, sírva, hordozáOcscsét, egy kedves gyermeket.Itt ásta sírját annak is.((Temetni jösz-e hát ide.Oh, távol ország gyermeke ?Kérdem, s az ifjú így felelt:« Pusztult hazából jöttem én.Nézd, bajnok, e kis gyermeket,Csak ez maradt meg mindenem közül.Gyümölcsöt szedtem a hegyen,S meg reggel vígan ette azt.Patakhoz vittem, s ott ivottRózsás ajakkal édesen,S mint egy gondatlan gyenge méh,Döngécselt a szép partokon.Most itt van : elérte a halál.Hagyd eltemetnem t ide,Hogy ellenségim vad szelekbeNe szórják árva csontjait.))Megcsókolá, és eltemette t,Kegyes szavakkal biztatám.Sírt, s eltörölte könnyeit,S fiammá kívánt lennie.Az. lett. Ó r> Csilla szüntelen